TÉVHITEK A MÉZRŐL
A mézet fogyasztó nagyközönség legalább annyi tévhitet ismer a mézről, mint amennyi hasznos dolgot, ezért ezeket a tévhiteket megpróbáljuk egyenként eloszlatni.
· A mézfogyasztók nagy része azt gondolja a mézről, hogy azért rendelkezik a szervezet számára kedvező hatással, mert sok benne a vitamin. A “sok” és a “kevés” szavunkkal nem egy konkrét mennyiségre utalunk, hanem azt a bizonyos dolgot valamihez viszonyítjuk. Szemléltető példaképp megemlíthetjük az “egy hajszál esetét”, amiről mindkét állítás igaz lehet. Egy hajszál önmagában valaki fején kevés, de ugyanazon hajszál a levesünkbe hullva ott már soknak mondható. A méz vitamin tartalma a répacukorhoz viszonyítva lehet sok, de önmagában abszolút értékben nem túl sok, meg sem közelíti a paprikáét. A méz szervezetre gyakorolt kedvező hatása más alkotórészeinek tudható be.
· A méz kristályosodásáról (cukrosodásáról) sokan azt gondolják, hogy az a méhész turpisságának a következménye, talán kristálycukrot keverhetett a mézbe. Ha jobban belegondolnak a háziasszonyok, akkor maguktól is rájönnek arra, hogy a méz kristályosodásának más lehet az oka, mert ha az előbbi dologtól kristályosodna meg a méz, akkor a befőttek levének is meg kellene kristályosodni, mert azt kristálycukor feloldásával készítik. A méz kristályosodása természetes folyamat. Ez annak a következménye, hogy a méz szobahőmérsékleten egy túltelített oldatként viselkedik, amelyben az oldószer a víz csak 18%-ban van jelen, a többi része főleg egyszerű cukrokból áll. Ezek közül a szőlőcukornak nagyon rossz az oldékonysága, ami azt jelenti, hogy szobahőmérsékleten hamar kiválik az oldatból. A méz a leggyorsabba 15 C-os hőmérsékleten kristályosodik meg. Ezen hőmérséklet fölött és alatt a méz kristályosodása sokkal lassúbb. A méz kristályosodása természetes fizikai folyamat, amely során a kémiai tulajdonságai nem változnak meg. A kristályos mézet 45 C-os vízfürdőben, vagy mikrohullámú sütőben károsodás nélkül vissza lehet olvasztani, de ezt követően ismét bekristályosodhat. A méz bekristályosodása elkerülése érdekében azt szoktam ajánlani a vevőimnek, hogy lehetőleg nagy kanállal fogyasszák a mézet, mert a nagy kanállal fogyasztott méz gyorsabban elfogy, mint ahogy az megkristályosodna.
· Egyes állítások szerint a méz fogyasztása nem okozhat fogszuvasodást, mert a méz fertőtlenítő anyagai gátolják a fogszuvasodás megindulását. Ez csupán arra a fogunkra lehetne igaz, amit a fogorvossal kihúzatnánk, és beleraknánk a mézes csuporba. A többi fogunkat nem méz fogyasztással, hanem a rendszeres fogmosással tudjuk valamelyest megvédeni a fogszuvasodástól. A mézet általában nem önmagában, hanem kenyérrel, kaláccsal együtt fogyasztjuk, ami könnyen a fogunk közé ragad, ami már melegágya lehet a fogszuvasodásnak.
· Néhányan azt gondolják, hogy a mézben nagyon sok az energia, ezért az hizlal. Szerencsére ennek nagyon kicsi a valószínűsége, mert a méz annyira édes, hogy hamar eltelik vele az ember, nem tud belőle sokat fogyasztani. Az elhízásra való hajlam egyénenként változik. Vannak olyan emberek, akikre azt mondják, hogy még a levegőtől is híznak, és vannak olyanok is, akik bármennyit ehetnek, nem látszik meg rajtuk.
· Olyan állítás is napvilágot látott, miszerint a méz azért nem hizlal, mert a tejcukrából nem lesz zsír, azt a bél hasznos mikroorganizmusai használják fel. A méz tejcukor tartalmától valóban nem lehet elhízni azon egyszerű oknál fogva, mert nincs benne.
· Egyesek méz-fogyasztást ajánlanak azoknak, akiknek magas a vérnyomásuk. Javaslatukat azzal próbálják indokolni, hogy a méz higroszkópos, ezért a vérből vizet szív magába.